Fuji vulkán

MENÜ

3776 méter magas vulkán és a japánok szent hegye, az ország egyik jelképe. A csúcsát az év legnagyobb részében hó fedi és megmászása nagyon kockázatos, így csak a nyári szezonban nyitják meg. Rengeteg művészt inspirált a szépsége, a világ legismertebb hegyei közt van. Ez pedig nem más, mint a Fuji.

Japánban, Honshu sziget középső részén, a szigetet keresztirányban átszelő nagy törésöv, az. ún. Fossa Magna húzódik. A bonyolult szerkezet következtében változatos domborzat alakult ki: az "árok" vonalában igen erősen összetört, 2000 m-t meghaladó magasságú vulkánokkal koszorúzott hegységek emelkednek, köztük pedig kisebb, durva törmelékekkel kitöltött szerkezeti medencék (mint pl. a Kofui- és az Uedai-medence) sorakoznak. A Fossa Magna peremén található a szigetvilág leghatalmasabb vulkánja és egyben legmagasabb (3776 m) pontja, a Fuji-san* (Fudzsi-szan) vagy röviden Fuji. A közel tökéletes kúp formájú, 35 km átmérőjű tűzhányó különlegessége, hogy kőzetanyaga bazaltos jellegű.

A Fuji tulajdonképpen több rétegvulkán egymásra, ill. egymásba épülése révén jött létre. A legidősebb (kb. félmillió éves) egy eltemetett sztratovulkán, a Komitake; erre települt a Ko (azaz Ó)-Fuji, amely kb. Kr.e. 80 000-10 000 között pár száz éves szünetekkel folyamatosan működött, végül erre a mai Shin (Sin, azaz Új)-Fuji, amely kb. 5000 éve hasonlóképpen hosszú nyugalmi periódusokkal, de lényegében folyamatosan aktív. Egyes számítások szerint az elmúlt 80 000 év alatt a Fuji mintegy 400 km3 vulkáni kőzetet "termelt". A japánok által szentként tisztelt tűzhányó központi krátere 700 méter átmérőjű és 200 méter mély. Oldalain kb. 60 parazitakráter nyílik [sok kutató ezért is az "Etna-típusú" vulkánok közé sorolja]; az északiból kifolyt láva gátolta el azt az öt gyönyörű tavat, amelyek északon a Fujit félkörben övezik. A legnagyobb mellékkráter délkeleten található, ez a "háromfejű" Ashitaka-yama (Asitaka-jama, 1187 m), mely tisztán lávából épül fel.

Hírek

  • Fuji vulkán
    2020-12-14 14:02:39

    Fuji, az alvó óriás

     
    A legutóbbi bejegyzésemet azzal zártam, hogy a földrengések és a vulkáni kitörések közötti kapcsolatot a Fuji 1-2 hónappal későbbi esetleges felébredése helyezheti új megvilágításba. Március 15-én, helyi idő szerint este fél 11-kor egy 6,2 magnitúdójú földrengés pattant ki a tűzhányó közelében. Ez minden bizonnyal tektonikai eredetű, de újra felerősítette azokat a hangokat, akik szerint nincs kizárva a Fuji felébredése a több mint 300 éves álmából.
    A mai napon, a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Karán, az egyetem Baráti Körének szíves meghívására tartott előadásom végén említettem, hogy amennyiben a jövő veszélyes vulkáni kitöréseit szeretnénk számba venni, akkor valószínűleg nem az aktív tűzhányók között kell keresnünk a potenciális pusztítót, hanem a régóta alvók között. Ez persze nem könnyű feladat és erről nem könnyű meggyőzni a döntéshozókat sem, hogy egy ilyen kutatási projektet támogassanak. Pedig a felvetés közel sem olyan abszurd, mint amilyennek látszik! A történelmi idők nagy vulkánkitöréseit többnyire olyan tűzhányók produkálták, amelyek több száz, vagy több ezer éve óta szunnyadtak. Nos, nem várva "a döntéshozók támogatására", kezdjük meg az alvó vulkánok szondázást és nézzük meg mit tudunk a japánok szent hegyéről a Fujiról!
Asztali nézet